2013. március 31., vasárnap

Kutyaürülék gondok




Nos, tanyára költözésünk tervezési folyamata közben felmerült a kutyák elhelyezése és melléktermékeiknek kérdése.  Sok kutyánk van, és egy dolog, ha az embernek 3 hektárja van, de ennyi kutya mellett előbb vagy utóbb ellepi az embert az ürülék. Kertes házban kijött a szemetes és elvitte a problémát, de a lelkiismeretem már ez ellen is lázadozott.  Hisz miért is ne lehetne kezdeni valamit a kutyák végtermékével?

Első löketet az emberi komposzt WC adta. Alapvetően ugye a ragadozók székletét, mint komposzt anyagot, nem szeretjük… Ennek fő oka a magas fehérje tartalom, csontszilánkok, baktériumok. Bár az emberi végtermékben például csontszilánkok nincsenek, de baktérium annál több. Egyértelmű tehát, hogy a sima kerti/ konyhai hulladék komposzttal ne is keverjük össze a dolgokat. Viszont ha az ember széklete komposztálható, akkor a kutyáé miért ne? Nos, ez volt az alap hipotézisünk.

Sokat olvasgattam a neten a témával kapcsolatban, és alapvetően rá kellett ébrednem, hogy akik a komposztálásról írnak cikkeket, azok ritkán vannak tisztában a téma ezen aspektusával. A kutya széklete nem komposztanyag és pont. Tény és való, hogy én se zöldséges kert alá tervezem betenni a kutya ürülék komposzt végtermékét, de szerintem, például, virágos kertek vagy fák alá ideális lehet. 


Nézzük tehát a kiindulási alapot.

     Egy egészséges kutya székletében nincsenek férgek (3-6 havonta illik féreg hajtani), de ha lennének is, a komposzt folyamatos magas hőmérséklete nem kedvez az életfeltételeiknek (és hát úgy se a virágos kertben tervezek turkálni).
    A kutyák nagy része tápot eszik, melynek tartalma gabonafélék, dehidratált hús és egyéb összetevők. A táppal kapcsolatban tisztázni kell, hogy felmerül gondnak néhány helyen, hogy a kutyatápokban génmanipulált összetevők is vannak, amik jobb, ha nem kerülne vissza a talajba. Viszont, aki kicsit is tisztában van az emésztési folyamatokkal, az tudja, hogy ha van is ilyen összetevő a tápban, az maximum a kutyát károsítja, de a székletbe már nem kerül bele. Viszont, például BARF, PREY vagy hasonló alternatív etetési módok esetében már ez fel se merülhet problémaként.
     A komposztálás első szakaszában indul meg a könnyen bomló szerves anyagok (fehérjék, szénhidrátok) átalakulása.  Ebben a szakaszban felszaporodó mikroorganizmusok közül a sugárgombák (antibiotikum termelés) fontos szerepet töltenek be a komposztok fertőtlenítésében.
Az emelkedő hőmérséklet hatására a mikroorganizmusok egy része elpusztul, és azoknak a szaporodása indul meg, amelyek számára kedvezőbb ez a hőmérséklet. Ez a lebontó, termofil fázis kezdete, a megjelenő termofil gombák (pl.: Termonmyces sp) hőmérsékleti optimuma 50-55 0C, egyes fajoknál ez a 70 0C is elérheti[1]. Ez a szakasz közel 2-3 hetet vesz igénybe, melynek során a mikroorganizmusok elfogyasztják a számukra elérhető tápanyagokat. Növekszik a pH (8-8,5), és lebontásra kerülnek a mezofil mikroorganizmusok által képzett savak, és higienizálódik a komposzt.
A könnyen hozzáférhető vegyületek csökkenésével megindul a mezofil/átalakulási szakasz, lecsökken a reakciók sebessége, és megindul a cellulóz, lignin és hemicellulóz bontása, melyekből mon-, di- és trifenol vegyületek keletkeznek. Kondenzáció során ezekből épülnek fel később a humuszvegyületek. 
Az utolsó szakasz az érési vagy poikiloterm szakasz 1-2 hónap. Felépülési szakasznak tekinthetjük, mert a szerves anyagok humifikálódnak. Az érésben elsősorban pszikrofil baktériumok és penészgombák vesznek részt, hőmérsékleti optimumuk 15-200C, a komposztérés befejeződését jelzik a sugárgombák.
Az érett komposztban 10 000-1 millió gomba található egy gramm komposztban, baktériumokból tízszerese vagy akár százszorosa is. Jellemző gomba fajok: Aspergillus fumigatus, Thermomyces grisea, T. insolens, T. lanuginosus, Myriococcum thermophilum, Talaromyces thermophilius.


Ezeket a tényeket és az emberi ürülék komposztálásának alapjait vettük figyelembe, miközben megterveztük a saját komposztálásunkat.

Adva van egy műanyag hordó, példának okáért, ebbe kerül az ürülék és a forgács, valamint föld, majd lezárjuk, és, hogy oxigén is kerüljön a rendszerbe, fúrhatunk apró lyukakat a hordó tetejére (lehetőleg olyan kicsiket, hogy a legyek ne tudjanak bemenni, szúnyoghálót is tehetünk pluszban rá). Mikor a kutyaürüléket felszedjük, az egy viszonylag száraz anyag, minimális nedvesség tartalommal. Az ürüléket faforgáccsal és földdel kell keverni, így segítve, hogy a nekünk kedvező bacik szaporodjanak el.  Ezt meg lehet spékelni különböző bomlást gyorsítókkal, amikben baktériumok találhatók (ezeket sok helyen lehet kapni). Ekkor kapunk egy száraz trágyát, ami nem komposzt, ezért is kell valamennyi folyadék a rendszerbe (más komposzt leve), vagy például a bomlásgyorsító keverve vízzel.

Tehát ezeknek a terveknek a megvalósítása nemsokára elkezdődik, és meglátjuk, mi születik a végén… Persze, lehet használni sima komposztáló ládát is, mondjuk ez a legyek miatt egy nagy kérdőjel, bár nem valószínű, hogy a forgács plusz 2 cm talajrétegen átverekednék magukat, de ez a következő kísérlet tesztalanya lesz.



Irodalomjegyzék


Dér Sándor (2001): A komposztok felhasználása. Agro Napló 5 (11) 36-37

Dunst, Gerald (1991): Kompostierung; Stocker Leopold Verlag

Clark, D. S. (1992): Sea-Floor Bacteria Research May Bring Divers Benefits R&D Magazine.March.

dr. Fehér Béláné (2001): A komposzt tápanyagtartalma – és haszna; Mezőhír 5 (9) 30-32.

Hellner Gabriella (2011): Mikrobiális eredetű lipolitikus enzimek alkalmazása biokatalizátorként; Budapest Corvinus E.


Helmeczi Balázs (1994): Mezőgazdasági mikrobiológia; Mezőgazda Kiadó, Budapest 385-386 pp

Petróczki Ferenc (2004): Kommunális szennyvíziszapból készült komposzt hatása a növényi fejlődésre és beltartalomra, Veszprémi Egyetem

Szabó István Mihály (1996): A bioszféra mikrobiológiája; Akadémia Kiadó, Budapest,

Internetes források:

Concordia University: Fungal Genomics Project ;

University of Illinois: The Science of Composting,


[1] Clark, 1992

1 megjegyzés: